Mindent a szénáról - Cikksorozat 2. rész (Kaszálás, terület karbantartás)
Az előző részben szó volt általánosságban a szénáról és szerepéről a lovak takarmányozásában, szóba került a fenológiai fázis mibenléte is, most pedig azt nézzük meg, hogy melyik is az optimális állapot a kaszálás idejének megválasztásához és a lovak számára legmegfelelőbb fűfajtákról.

A széna tápértéke a zászlóslevél fázisban a legmagasabb, amikor a növény eléri a maximális levéltömeget, ilyenkor még „hasban van a kalász” (vagy fajtától függően buga), vagy éppen előbújik.

Ezután az idő előrehaladtával, egyre inkább csökken a tápanyagtartalom, nő az emészthetetlen rost mennyisége a növény szárának lignifikációja* miatt. A magasabb emészthetetlen rost tartalom (lignin) emésztési problémákhoz és kólikához vezethet, nem beszélve az ún. „szalmahas” kialakulásáról, amelyet sokan összetévesztenek az elhízottsággal. Amennyiben késünk a kaszálással érdemesebb magasabb tarlót hagyni, mivel a lignifikáció alulról kezdődik.

Különösen fontos időben kaszálni az olyan területeken, ahol elterjedt az egérárpa (népiesen cigányzab), vagy a közönséges tarackbúza, mivel az érett toklászos magvaik a szénában komoly egészségügyi problémákat okozhatnak a lovaknál. Befúródhatnak a szájüregben, alsó légutakban, szemhéj alatt, vagy esetleg fülben is, komoly fájdalmat és tályogokat okozva. Ha a kalász beérése előtt kaszáljuk az ilyen területeket, elkerülhetjük a toklászok jelenlétét a szénánkban.
A kaszálásnál fontos figyelembe venni a tarlómagasság**-ot. Ha túl alacsony, akkor növekszik a szennyezettség (por és toxinok), a széna emészthetősége romlik (a növény talajhoz közeli részének a legmagasabb mindig a lignintartalma) és csökken a párolgás hatására a talaj nedvességtartalma, ez különösen száraz, aszályos időben a sarjúszénánkba kerülhet. Tehát a tarlómagasság növelésével segíthetjük az újra sarjadást, csökkenthető a szennyezettség, és javul az emészthetőség is, így mindenképpen megfontolandó.
Magyarországon kevés a vetett kaszálók aránya, legnagyobb részt ősgyepes területeket kaszálnak. Ha mégis lehetőségünk nyílna felülvetni területeket, esetleg szántóföldi szénakészítésre adnánk a fejünket, ezek az ajánlott fűfajták, ha lovaknak szánjuk a szénánkat:
- perjefélék (angol perje, olasz perje)
- réti csenkesz
- réti komócsin
- csomós ebír
A megfelelő fajták kiválasztása mellett fontos nagy hangsúlyt fektetni a kaszálók és a legelők karbantartására, ami nemcsak a trágya terítésében merül ki. Fontos szerepe van a boronálásnak, talajlazításnak, kezelni kell a vakondtúrásokat, földhányásokat, vaddisznó túrásokat hiszen ezek mind szennyezik a szénánkat a betakarítás során.
A legújabb technológiai újítások nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi szálastakarmány előállítására, mind a higiénia, mind a beltartalom területén.
Néhány példa:
Kaszák, rendképzők, silózók: https://gravetti.hu/blog/extra-minosegu-takarmany-elho-gepekkel
Legelőkarbantartás: https://gravetti.hu/blog/uj-dimenzio-legelokarbantartasban-rober-dbs-legelokarbantarto-gepcsalad
A következő részben szó lesz a szárításról, a tárolásról, ezek hatásáról a betartalomra és a minőségre, de megemlítjük az itt elkövethető hibákat is.
*lignifikáció: köznyelvben „fásodás”, a növény szárában a cellulóz ligninné alakul, így merevebbé, nagyobb teherbírásúvá válik, hogy a növekvő szárhossz és a fejlődő kalászt „elbírja”. A lignin emészthetetlen rost, a lovak nem képesek hasznosítani.
**tarlómagasság: A tarlómagasság a betakarítás után a szántóföldön vagy réten maradt növényi szárak magassága.