Jó széna nélkül elképzelhetetlen a lovak megfelelő takarmányozása. Igazán jó minőségű széna etetésével kielégíthetjük akár a sportlovak, növekedésben lévő csikók vagy tenyészkancák főbb táplálóanyag igényét is. Sajnos hazai viszonylatban nagyon nehéz akár közepes minőségű szénát is vásárolni, de ha a piaci igény megjelenne, ez sem lenne elképzelhetetlen. Bár a hazai adottságok egyre kevésbé alkalmasak hozzá, a cél elérése nem lehetetlen. 

Ezért vállalkoztunk egy hosszabb lélegzetvételű cikksorozatra, amely segít eligazodni széna készítésével, etetésével, és minőségének megítélésével kapcsolatos fontosabb információkban. Mindegyik részben megmagyarázunk egy szakkifejezést is.

Mi is az a fűszéna?

A fű megfelelő fenológiai fázisában*­ készült szárított változata, gazdag rostforrás, és kulcsszerepet játszik a lovak takarmányozásában. Elegendő mennyiségű széna hiányát mind az emésztőrendszer mind a ló mentális állapota megsínyli. 

Tápanyagtartalma és minősége nagymértékben függ a fű fajtájától, a fenológia fázistól, valamint a szárítás és tárolás körülményeitől. Ezekről a cikksorozat későbbi epizódjaiban esik szó.

A lovak egészségének megőrzése érdekében elengedhetetlen a széna megfelelő adagolása. A megfelelő mennyiségű és minőségű széna hozzájárul a lovak testi és mentális jólétéhez, segít megelőzni a különböző emésztési problémákat, unaloműző és támogatja a hátsó bélszakasz normális működését. Az alacsony rosttartalmú takarmányokkal ezzel szemben hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethetnek, például kólikához vagy gyomor-bél rendellenességekhez.

A lovaknak nem csupán megfelelő energia- és fehérjetartalomra van szükségük, hanem a szénában található természetes ásványi anyagok és vitaminok is hozzájárulnak a teljesítményhez és növekedéshez is egyaránt. 

A cikksorozat következő részeiben részletesebben foglalkozunk a különböző szénafajtákkal, a fenológiai fázisoktól kezdve a táplálóanyag-tartalmon át a tárolási és etetési módokig. Emellett szó lesz a széna minőségének méréséről és megítéléséről és a lovak takarmányozásába való beépítéséről.

­*fenológiai fázis: a növény életciklusának olyan állomásai (keléstől az érésig), amelyek információt nyújtanak a növény fejlődésnek állapotáról. Az, hogy milyen fenológiai fázisban van az adott növény, például segít eldönteni a gazda számára a betakarítás időpontját. A cikksorozat egyik későbbi részében szó lesz arról, hogy melyik fenológiai fázisban érdemes a szénát betakarítani.

Az előző részben szó volt általánosságban a szénáról és szerepéről a lovak takarmányozásában, szóba került a fenológiai fázis mibenléte is, most pedig azt nézzük meg, hogy melyik is az optimális állapot a kaszálás idejének megválasztásához és a lovak számára legmegfelelőbb fűfajtákról. 

A széna tápértéke a zászlóslevél fázisban a legmagasabb, amikor a növény eléri a maximális levéltömeget, ilyenkor még „hasban van a kalász” (vagy fajtától függően buga), vagy éppen előbújik.

Ezután az idő előrehaladtával, egyre inkább csökken a tápanyagtartalom, nő az emészthetetlen rost mennyisége a növény szárának lignifikációja­* miatt. A magasabb emészthetetlen rost tartalom (lignin) emésztési problémákhoz és kólikához vezethet, nem beszélve az ún. „szalmahas” kialakulásáról, amelyet sokan összetévesztenek az elhízottsággal. Amennyiben késünk a kaszálással érdemesebb magasabb tarlót hagyni, mivel a lignifikáció alulról kezdődik. 

Különösen fontos időben kaszálni az olyan területeken, ahol elterjedt az egérárpa (népiesen cigányzab), vagy a közönséges tarackbúza, mivel az érett toklászos magvaik a szénában komoly egészségügyi problémákat okozhatnak a lovaknál. Befúródhatnak a szájüregben, alsó légutakban, szemhéj alatt, vagy esetleg fülben is, komoly fájdalmat és tályogokat okozva. Ha a kalász beérése előtt kaszáljuk az ilyen területeket, elkerülhetjük a toklászok jelenlétét a szénánkban.

A kaszálásnál fontos figyelembe venni a tarlómagasság­­­­**-ot. H­­a túl alacsony, akkor növekszik a szennyezettség (por és toxinok), a széna emészthetősége romlik (a növény talajhoz közeli részének a legmagasabb mindig a lignintartalma) és csökken a párolgás hatására a talaj nedvességtartalma, ez különösen száraz, aszályos időben a sarjúszénánkba kerülhet. Tehát a tarlómagasság növelésével segíthetjük az újra sarjadást, csökkenthető a szennyezettség, és javul az emészthetőség is, így mindenképpen megfontolandó.

Magyarországon kevés a vetett kaszálók aránya, legnagyobb részt ősgyepes területeket kaszálnak. Ha mégis lehetőségünk nyílna felülvetni területeket, esetleg szántóföldi szénakészítésre adnánk a fejünket, ezek az ajánlott fűfajták, ha lovaknak szánjuk a szénánkat:

• perjefélék (angol perje, olasz perje)
• réti csenkesz
• réti komócsin
• csomós ebír

A megfelelő fajták kiválasztása mellett fontos nagy hangsúlyt fektetni a kaszálók és a legelők karbantartására, ami nemcsak a trágya terítésében merül ki. Fontos szerepe van a boronálásnak, talajlazításnak, kezelni kell a vakondtúrásokat, földhányásokat, vaddisznó túrásokat hiszen ezek mind szennyezik a szénánkat a betakarítás során.

A legújabb technológiai újítások nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi szálastakarmány előállítására, mind a higiénia, mind a beltartalom területén.

Néhány példa:

Kaszák, rendképzők, silózók: https://gravetti.hu/blog/extra-minosegu-takarmany-elho-gepekkel

Legelőkarbantartás: https://gravetti.hu/blog/uj-dimenzio-legelokarbantartasban-rober-dbs-legelokarbantarto-gepcsalad

A következő részben szó lesz a szárításról, a tárolásról, ezek hatásáról a betartalomra és a minőségre, de megemlítjük az itt elkövethető hibákat is.

­*lignifikáció: köznyelvben „fásodás”, a növény szárában a cellulóz ligninné alakul, így merevebbé, nagyobb teherbírásúvá válik, hogy a növekvő szárhossz és a fejlődő kalászt „elbírja”. A lignin emészthetetlen rost, a lovak nem képesek hasznosítani. 

­­­­**tarlómagasság: A tarlómagasság a betakarítás után a szántóföldön vagy réten maradt növényi szárak magassága.