Ugrás a tartalomra
Tápanyagpótlás a legeltetés mellett

Tápanyagpótlás a legeltetés mellett

A legelő a lovak számára a legtermészetesebb élőhely, de biztos, hogy egész évben biztosítja a legelő lovad számára a szükséges tápanyagokat?

A legelőn tartásnak rengeteg pozitív oldala van. Már napi 3 óra legelés jótékony hatással van a bél mikrobiom összetételére, mozgásteret biztosít és természetes testtartásban tud a lovunk táplálkozni, ahogy természet kitalálta, földről. A csikók számára szintén nélkülözhetetlen környezet az egészséges fejlődéshez.

De vajon mire érdemes figyelni, és elég-e lovunk számára, hogy legelőn van?

Sok minden meghatározza egy legelő adottságait:

  • a legelő fajösszetétele - milyen arányban vannak a pillangósok/fűfélék, mikor virágoznak
  • mennyi az adott időszakban leesett csapadék
  • milyen a talaj fekvése, kémiai összetétele
  • mennyi az átlag hőmérséklet
  • mekkora területet legelnek, és mennyire tartják karban

Május-június

Az általunk összeállított ábrán egy fiktív hazai ősgyepes legelő tulajdonságait látjuk, azt, hogy hónapról hónapra hogyan is alakulnak a különböző értékek. Ami rögtön szembetűnhet, az a május-júniusi időszak, amikor is

  • csökken a rosttartalom (a különböző rostfrakciók eltérő arányban vannak jelen, ezek is változnak);
  • rendkívül alacsony szárazanyagtartalom, főleg ha csapadékos május;
  • magas energia (leginkább cukor és oldható rostok).
  • Mikre következtethetünk ezekből:
  • csikók és a kancák számára bőven elegendő energia és fehérjeforrás ilyenkor, hiszen ilyenkor a legelő hozama is nagy, különsen jó minőségű talaj és elegendő mennyiségű csapadék esetén;
  • megfelelő szoktatás nélkül és az arra érzékeny egyedeknél megnő a patairhagyulladás (laminitis), hasmenés kockázata (ez csökkenthető a legelés korlátozásával és magas rost- és szárazanyagtartalmú szálas etetésével);

Tipp: ebben az időszakban csökkenthetjük az abrakadagokat és az extra fehérjebevitelt. Figyeljünk jobban az ásványi anyag és mikroelem kiegészítésre - EquitaMin, acidózis okozta hasmenés és laminitis kockázata esetén etessünk savpuffereket - GastroWellness, pre- és probiotikumokat és korlátozzuk a legelés mennnyiségét.

Július-augusztus

Júliusban óriási változáson megy keresztül a legelő. A fűfélék erős, magas szárat növesztenek (magasabb rosttartalom, főleg lignin, csökkenő emészthetőség), és magot érlelnek (magasabb keményítő, alacsonyabb cukor, alacsonyabb fehérjetartalom). Aszályosabb években ez akár már június elején/közepén is végbemehet, ún. kényszerérés következik be. A lovak szempontjából ez azt jelenti, hogy a hasznos tápanyagok mennyisége és az emészthetőség is csökken, így jóval nagyobb területen tudják csak tápanyagigényüket fedezni. Ilyenkorra a legeltetett területet hajlamosak tarra rágni, vagy a lábon száradt, érett növényeket meghagyni, inkább a friss hajtásokat keresik (amennyiben van elég csapadék). Majd amikor végetért az érés, a magokat a növények elhullajtják, tovább csökken a legelő tápanyagtartalma.

Következmények

  • a lovak ebben az időszakban veszíthetnek kondíciójukból (szoptató kancáké különösen), a csikók növekedése lassul. Tarra rágott legelők esetén, sokkal több homok kerül az emésztőrendszerükbe és főleg kánikula esetén megnő a kólika kockázata.

Tippek

  • emeljük meg vagy hozzuk vissza a napi abrakadagot, vagy tápot, külön jó hatással van ilyenkor a jól emészthető rostok pótlása (szárított cukorrépaszelet, Fibra+Mash) és az olajok etetése
  • főleg csikók és a tenyészkancák számára érdemes a fehérje és energiapótlásról gondoskodni
  • álljon rendelkezésre a legelőn is korlátlan tiszta ivóvíz, árnyék és nyalósó
  • etessünk kúraszerűen útifűmaghéjat az emésztőrendszerben pangó homok eltávolítására;
  • gondozzuk a legelőt, időben kaszáljuk le a meghagyott, a lovak által nem kedvelt növényeket, mielőtt azok elszaporodnának, és kerüljük a túllegeltetést

Szeptember-október

Az ősz beköszöntével csökken a napos órák száma, bár a nappalok még melegek lehetnek, de az éjszakák egyre hűvösebbek. Ilyenkor a fűfélék rengeteg energiát igyekeznek gyűjteni a napfényből, amit elraktározhatnak a gyökereikbe. Már nem „pazarolják” növekedésre, magok érlelésére, hiszen a téli időszakra készülnek. Csökken a levelek és a szárak nedvességtartalma, ezáltal növekszik a tápanyag koncentráció, ezzel együtt a fruktáné is. Ez az időszak veszélyes a patairhagyulladásra hajlamos lovak számára, ilyenkor különösen fontos a legelés helyes idejének és mértékének a megválasztása. A kezdeti melegebb időszakban a legelők hozama egy-egy eső hatására még nőhet, de folyatamosan csökken a felvehető mennyiségű fű. 

Tippek

  • érdemes különösen a csikók és a még szoptató kancák étrendjét kiegészíteni továbbra extra fehérjeforrással, premix-szel, ha a legelő hozama gyenge, akkor szénával is
  • patairhagyulladásra hajlamos vagy túlsúlyos lovak számára csökkentsük a legelés idejét és időzítsük inkább a kora reggeli órákra, vagy felhős napokra, használjunk szájkosarat
  • kerüljük ebben az időszakban a magas cukortartalmú és magas keményítőtartalmú abrakok nagy mennyiségű etetését
  • továbbra is érdemes az útifű maghéj etetése abban az esetben, ha a lovak már csak „csipegetnek”
Itt az ideje a kaszálásnak!

Mindent a szénáról - Cikksorozat 2. rész (Kaszálás, terület karbantartás)

Az előző részben szó volt általánosságban a szénáról és szerepéről a lovak takarmányozásában, szóba került a fenológiai fázis mibenléte is, most pedig azt nézzük meg, hogy melyik is az optimális állapot a kaszálás idejének megválasztásához és a lovak számára legmegfelelőbb fűfajtákról. 

Ha ezt a fázist látjuk, akkor már biztosan itt az ideje a kaszálásnak! (olaszperje)

 

 

 

A széna tápértéke a zászlóslevél fázisban a legmagasabb, amikor a növény eléri a maximális levéltömeget, ilyenkor még „hasban van a kalász” (vagy fajtától függően buga), vagy éppen előbújik.

 

 

A jobb oldali három fázis már biztosan gyenge minőségű szénát fog adni!

 

 

 

 

 

 

Ezután az idő előrehaladtával, egyre inkább csökken a tápanyagtartalom, nő az emészthetetlen rost mennyisége a növény szárának lignifikációja­* miatt. A magasabb emészthetetlen rost tartalom (lignin) emésztési problémákhoz és kólikához vezethet, nem beszélve az ún. „szalmahas” kialakulásáról, amelyet sokan összetévesztenek az elhízottsággal. Amennyiben késünk a kaszálással érdemesebb magasabb tarlót hagyni, mivel a lignifikáció alulról kezdődik. 

 

 

 

Bódításban eltávolított szájüregbe fúródott toklász.

 

 

Különösen fontos időben kaszálni az olyan területeken, ahol elterjedt az egérárpa (népiesen cigányzab), vagy a közönséges tarackbúza, mivel az érett toklászos magvaik a szénában komoly egészségügyi problémákat okozhatnak a lovaknál. Befúródhatnak a szájüregben, alsó légutakban, szemhéj alatt, vagy esetleg fülben is, komoly fájdalmat és tályogokat okozva. Ha a kalász beérése előtt kaszáljuk az ilyen területeket, elkerülhetjük a toklászok jelenlétét a szénánkban.

 

 

 

A kaszálásnál fontos figyelembe venni a tarlómagasság­­­­**-ot. H­­a túl alacsony, akkor növekszik a szennyezettség (por és toxinok), a széna emészthetősége romlik (a növény talajhoz közeli részének a legmagasabb mindig a lignintartalma) és csökken a párolgás hatására a talaj nedvességtartalma, ez különösen száraz, aszályos időben a sarjúszénánkba kerülhet. Tehát a tarlómagasság növelésével segíthetjük az újra sarjadást, csökkenthető a szennyezettség, és javul az emészthetőség is, így mindenképpen megfontolandó.

Magyarországon kevés a vetett kaszálók aránya, legnagyobb részt ősgyepes területeket kaszálnak. Ha mégis lehetőségünk nyílna felülvetni területeket, esetleg szántóföldi szénakészítésre adnánk a fejünket, ezek az ajánlott fűfajták, ha lovaknak szánjuk a szénánkat:

  • perjefélék (angol perje, olasz perje)
  • réti csenkesz
  • réti komócsin
  • csomós ebír

A megfelelő fajták kiválasztása mellett fontos nagy hangsúlyt fektetni a kaszálók és a legelők karbantartására, ami nemcsak a trágya terítésében merül ki. Fontos szerepe van a boronálásnak, talajlazításnak, kezelni kell a vakondtúrásokat, földhányásokat, vaddisznó túrásokat hiszen ezek mind szennyezik a szénánkat a betakarítás során.

A legújabb technológiai újítások nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi szálastakarmány előállítására, mind a higiénia, mind a beltartalom területén.

Néhány példa:

Kaszák, rendképzők, silózók: https://gravetti.hu/blog/extra-minosegu-takarmany-elho-gepekkel

Legelőkarbantartás: https://gravetti.hu/blog/uj-dimenzio-legelokarbantartasban-rober-dbs-legelokarbantarto-gepcsalad

A következő részben szó lesz a szárításról, a tárolásról, ezek hatásáról a betartalomra és a minőségre, de megemlítjük az itt elkövethető hibákat is.

­*lignifikáció: köznyelvben „fásodás”, a növény szárában a cellulóz ligninné alakul, így merevebbé, nagyobb teherbírásúvá válik, hogy a növekvő szárhossz és a fejlődő kalászt „elbírja”. A lignin emészthetetlen rost, a lovak nem képesek hasznosítani. 

­­­­**tarlómagasság: A tarlómagasság a betakarítás után a szántóföldön vagy réten maradt növényi szárak magassága.